„Én több csata előtti beszédet hallottam, mint a legtöbb ember, és noha a tábornokok, akik elmondották, különösen Julius Caesar, és Marcus Antonius, kitűnő szónokok voltak, de egyben túlságosan jó katonák ahhoz, hogy szónoklási fogásokkal éljenek katonáik előtt. Nem szónokoltak katonáikhoz, hanem egyszerűen beszéltek hozzájuk. Milyen beszédet mondott Julius Caesar a pharsalai csata előestéjén? Könyörgött nekünk, hogy gondoljunk feleségünkre és gyermekeinkre, Róma szent templomaira és régi hadjárataink dicsőségére? Az istenekre mondom, nem! Egyszerűen felmászott egy fenyőfatönkre, jókora tormával az egyik kezében, a másikban pedig egy darab kemény katonakenyérrel, és eltréfálkozott velünk falatozás közben. Nem finom tréfákat adott közre, hanem igazi katonatréfákat. És közben mulatságos mozdulatokat tett a tormával.”
/Robert Graves – Én, Claudius/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése