lomolunk - pakolunk

P: Marci, segítesz? Le kéne szedni onnan föntről azokat a szarokat.
M: Jó. Áthozom a szekrényt, amire föl lehet állni.

(meaning: létrát)

***

P: *tukmálja a maradék társasjátékokat Dorkára* Na, vidd el!
D: *udvariasan* Hát de én.. én nem szoktam társasjátékozni...
M: ... egyedül. :)

***

*iszonyat kupleráj mindenhol, a konyhaasztalon egy kirakott-összeragasztott 5000 db-os puzzle: a Tejútrendszer. Elfáradtunk, pihenünk egy kicsit*
P: Na, én akkor megsütöm azt a répás süteményt.
A: Most!? Amikor itt van az univerzum!?

***

*lépcsőház, az ajtó előtt áll halomban a lom*
P: *egy szekrényre mutat* És oda nem fér be?
A: Micsoda?
P: Hát az univerzum. :)
A: Nem. Szerintem legalább húsz centivel szélesebb.

***

*szortírozzuk a bakelitlemezeket*
P: R-go?! Hogy lehetett ilyet megvenni!?
A: Hát most miért, jó volt az...
P: Kidobandó?
A: *bólint*
P: *visszateszi a tokba a lemezt*
A: Ne úgy rakd vissza bele, mert BELEMEGY A POR!!!

***

"Na, veszek neked egy szekrényt, ha találunk olyat, ami a kedvemre való."

A-> M

***

M: *kabátban* Hol a billentyűzetem?
P: ???
M: A kulcsom. A KESZTYŰM!!!